Sziasztok. A történet kedvenc írónőm könyvéből vettem. Nem tudok betelni Nalini S. írásával, valahogyan úgy tudja leírni a történetet, hogy beleélem magam. Ezért is gondoltam, hogy picikét átformálva de leírom hogy én mit és hogyan képzelek el, kezdenek köztük és folytatásnak, tudom hogy nem éppen olyan jó mint ha teljesen a fejemből ugrott volna ki, de közöm van hozzá, ha fogalmazhatok így. Szeretném figyelmetekbe ajánlani a könyvet,- s megsúgom nemsokára érkezik a következő kötet, aminek rettenetesen örülök és várom már- amit itt meg is vásárolhatunk, a könyv kiad oldalán.
Nalini Singh - Angyali vadász 4. Angyalkard ( katt)
Michele
Honor St
---------------------------------ba--------------------------------
Vádolt Szerelem
A lány izmai megfeszülve tartották kecses testét, a csípős izzadság cseppek
testét mardosták, miközben egyik kezében egy éles kardot tartott, szorosan
teste mellett. Szemét le se vette az előtte álló társáról, aki csak egy kiképző
volt, de most az ő szemébe egy vámpír, ki fogságba tartotta oly sok
idegi, kínzások között. Honor szeme előtt két hónap eseményei fájdalmasan
söpörtek végig még végül szeme előtt minden sötété nem vált, s úgy támadott
mint egy éhes oroszlán a prédára. A lány kecsesen s még is erősen csapta előre
az éles fegyvert, s bár tudta a tudata mélyén hogy nem az a vámpír
áll előtte ő még is úgy vélte meg kell halnia.
Kardok csattogó éles
hangja visította be a termet, ahol a vadászok feszülten figyelték, amint a
majdnem meggyötört lány haragoktól dúlt testen, küzd. Tetteit nem ő hanem a
dühe irányította, képes lett volna James fejét levágnia testéről, ha egy apró
vágás fel nem ébreszti a sötét verem tudatából.
Honor kezéhez kapva dobta el a kardot és szorította el a vérző sebet.
- Jól vagy? - szaladt mellé a James, aki mindent megtett hogy a lány újra a valóságba keveredjen. - Sajnálom nem volt más választásom, az agyadat elöntötte a sötét köd. - nézet szomorúan a lány szemébe, ki még mindig csak a valóság és a pokol szélén ácsorgott.
- Honor. - A Céh igazgatójának hangos de még is aggódó hangja zavarta meg a csöndet ami, két perc alatt beállt a nagy teremben. A lány lassan felé fordította még mindig kába tekintetét. - Feladatom van számodra. - Sara egyenesen a lány apró s most már reszkető teste előtt megállt. Szemébe, az erős igazgató és egyben egy aggódó barát tekintettét vélte fel.
- Nem állok készen rá! - A szavak szaggatottan de még is gyorsan elhagyta Honor száját. - Köszönöm. - Halvány mosollyal a száján nézet fel a férfira aki eddig a sebét kötözgette.
- Sok olyan dolog van amire egy ember nem áll készen, de te nem csak ember vagy hanem egy vadász. - szigorú nézésével még jobban elérte hogy Honor féljen, most már az egész világtól. - Tudom, - sóhaja meglágyulva kúszót ki Sara száján- hogy nehéz feldolgozni azt ami veled történt, és nem is kérném hogy azonnal ugorj bele a munkába, ha tudnám hogy ezzel ártok neked. De én tudom hogy te erősebb vagy mint azt gondolod. Nem szabad hagynod hogy ők nyerjenek. - Kezeit a remegő lány vállárra ejtette.
- Oly sok vadász van még rajtam kívül.
- De nekem, vagyis az Angyal Toronynak, rád van szüksége. - Javította ki magát Sara, amint kezeit vissza ejtette maga mellé, s újra kihúzva magát megmutatta hogy ő a főnök. - Öt perc múlva az irodámba várlak, és bemutatom, az ideglenes főnöködet. - Kecses lépésekkel indult el az ajtó felé.
- Ki az? - kiáltott utána Honor, miközben fejét felemelte a földről, s nézte ahogy a Céh Igazgatója megáll a nagy ajtóban, kezeit a finom faborításra csúsztatja és vissza tekint a lányra.
- Dmitri....
Honor kezéhez kapva dobta el a kardot és szorította el a vérző sebet.
- Jól vagy? - szaladt mellé a James, aki mindent megtett hogy a lány újra a valóságba keveredjen. - Sajnálom nem volt más választásom, az agyadat elöntötte a sötét köd. - nézet szomorúan a lány szemébe, ki még mindig csak a valóság és a pokol szélén ácsorgott.
- Honor. - A Céh igazgatójának hangos de még is aggódó hangja zavarta meg a csöndet ami, két perc alatt beállt a nagy teremben. A lány lassan felé fordította még mindig kába tekintetét. - Feladatom van számodra. - Sara egyenesen a lány apró s most már reszkető teste előtt megállt. Szemébe, az erős igazgató és egyben egy aggódó barát tekintettét vélte fel.
- Nem állok készen rá! - A szavak szaggatottan de még is gyorsan elhagyta Honor száját. - Köszönöm. - Halvány mosollyal a száján nézet fel a férfira aki eddig a sebét kötözgette.
- Sok olyan dolog van amire egy ember nem áll készen, de te nem csak ember vagy hanem egy vadász. - szigorú nézésével még jobban elérte hogy Honor féljen, most már az egész világtól. - Tudom, - sóhaja meglágyulva kúszót ki Sara száján- hogy nehéz feldolgozni azt ami veled történt, és nem is kérném hogy azonnal ugorj bele a munkába, ha tudnám hogy ezzel ártok neked. De én tudom hogy te erősebb vagy mint azt gondolod. Nem szabad hagynod hogy ők nyerjenek. - Kezeit a remegő lány vállárra ejtette.
- Oly sok vadász van még rajtam kívül.
- De nekem, vagyis az Angyal Toronynak, rád van szüksége. - Javította ki magát Sara, amint kezeit vissza ejtette maga mellé, s újra kihúzva magát megmutatta hogy ő a főnök. - Öt perc múlva az irodámba várlak, és bemutatom, az ideglenes főnöködet. - Kecses lépésekkel indult el az ajtó felé.
- Ki az? - kiáltott utána Honor, miközben fejét felemelte a földről, s nézte ahogy a Céh Igazgatója megáll a nagy ajtóban, kezeit a finom faborításra csúsztatja és vissza tekint a lányra.
- Dmitri....